Mutogatós mondókák

Amikor kint süt a nap (mondóka)

Amikor kint kisüt a nap,
(tenyereinket kinyitva felfelé tartjuk)
a csiga a házában marad.
(tenyereinket ökölbe szorítjuk)
De amikor eső hullik,
(ujjainkkal esőzést formázunk)
A csigabiga előbújik.
(mutatóujjainkal szarvacskákat formálunk a homlokunk elé)
Neki az a jó idő, amikor esik az eső.
(tapsolunk)

---

Aki fázik (mondóka)

Aki fázik, vacogjon,
(átkaroljuk magunkat)
fújja körmét, topogjon!
(fújjuk a körmeinket)
Földig érő kucsmába,
(fejünkre mutatunk)
nyakig érő csizmába!
(lábunkra mutatunk)
(téli)

---

Borsót főztem (mondóka, ének)

Borsót főztem.
(keverés-kavarás utánzása)
Jól megsóztam.
(sózás utánzása)
Meg is paprikáztam.
(szórás utánzása)
Ábele-bábele, fuss!
(tapsoljunk)

Biciklire szálltam (mondóka)

Biciklire szálltam.
(lábainkkal bicikliző mozdulatot teszünk)
Megfájdult a hátam.
(derekunkra tesszük a kezeinket)
Repülőre ültem.
(oldalra nyújtjuk kezeinket)
Nagyon elszédültem.
(oldalra tett kezeinkkel jobbra-balra dőlünk)
Csónakkal mentem.
(evező mozdulat)
Sajnos vízbe estem.
(lerázzuk kezünkről a vizet)
Máskor ha sietek, inkább gyalog megyek.
(lábainkat fel-le mozgatjuk)

---

Csip-csip, csóka (mondóka, ének)

Csip-csip, csóka, vak varjúcska.
Komámasszony kéreti a szekerét.
Nem adhatom oda, tyúkok ülnek rajta,
hess, hess, hess!
A szülő és a gyerek  kezeiket egymás fölött tartják úgy, hogy sorban a másik kézfejébe csípnek.  A kezeket csippentve tartva, ütemesen mozgatjuk az ének dallamára, az utolsó sornál pedig „elhessegetjük” a kezünkkel a tyúkokat.

---

Csipi csóka (mondóka, ének)

Csipi csóka,
(csipkedjük a tenyerét)
Varjú vágja.
(kézfejünk oldalával mintha szeletelnénk a tenyerét)
Holló kopácsolja,
(kalapáló mozdulatot  teszünk)
Hess madár, hess fel a diófára.
(nagy ívben lendítjük karunkat, mintha hessegetnénk)

---

Csipi, csipi kánya (mondóka)

Csipi, csipi kánya, varjú, varjú vágta,
Hajnal hegedülte, kakas énekelte,
(kezeinkkel csipkedő mozdulatot teszünk)

---

Csipp, csepp (ének)

Csipp, csepp, csepereg.
(csepegő mozdulat a kezeinkkel)
Villám csattan, megered.
(taps)
Záporfelhő, zuhatag,
(kezeinket fentről lefelé húzzuk)
Megy a felhő, süt a nap.
(fejünk felett széttárjuk kezeinket)
Jött, ment, jót esett. Fűnek, fának jólesett.
(kezeinket lent majd fent tartjuk, lehúzzuk a testünk előtt)

---

Dirmeg-dörmög a medve (mondóka)

Dirmeg-dörmög a medve.
(cammogva járunk)
Nincsen neki jó kedve.
(nemlegesen forgatjuk a fejünket)
Alhatnék, mert hideg van.
(fejünket összetett tenyerünkre billentjük)
Jó lesz bent a barlangban.
(tapsolunk)

---

Dombon áll egy házikó (mondóka)

Dombon áll egy házikó,
(kezünkkel háztetőt mutatunk)
házikóban ládikó,
(négyzetet mutatunk)
ládikóban kerek tálca,
(ujjainkkal kört rajzolunk)
kerek tálcán öt pogácsa.
(kinyitott tenyerünkkel mutatjuk öt ujjunkat)
Arra járt az egérke,
(mutató és középső ujjunkkal az “egér járását” imitáljuk)
mind megette ebédre!
Hammm!
(“megeszegetjük” a pici kézfejét, karját)

---

Dió dió (mondóka)

Dió, dió, só, só
Dió, dió, mák, mák
Dió, só, dió, mák
Dió, só, mák
(kezünkkel ütögetünk:
dió: ököl, só: tenyér, mák: kézhát)

---

Egyszer volt egy kemence (mondóka, ének)

Egyszer volt egy kemence,
(karokkal félkört rajzolunk a levegőbe)
Belebújt a kis Bence.
(összetesszük a két tenyerünket és előrenyújtjuk őket)
Kormos volt a kemence,
(a levegőben lebegtetjük az ujjainkat, mintha a korom szállna a levegőben)
Fekete lett kis Bence.
(kétoldalt végigsimítjuk az arcunkat)
Ránézett a mamája, (kikucskálunk)
Nem ismert a fiára.
(jobbra-balra rázzuk a fejünket és a kezünket)
Becsukta a kemencét,
(egyik kezünkkel “becsukjuk” az ajtaját)
Jól megszidta kis Bencét.
(felemelt mutató ujjunkkal dorgáló mozdulatot teszünk)

---

Ez a kis ház (mondóka)

Ez a kis ház a mi házunk,
(háztetőt formálunk a kezeinkkel)
ebben lakom én is.
(magunkra mutatunk)
Láttam házat szebbet, jobbat,
(kémlelünk jobbra-balra)
ezt szeretem mégis.
(keresztbe tett kezünket mellkasunkra tesszük)

---

Erdő szélén házikó (mondóka, ének)

Erdő szélén házikó,
(rajzoljunk kezünkkel egy házikót a levegőben)
ablakában nagyapó.
(mintha a távolt kémlelnénk)
Lám egy nyuszi ott robog,
(kezeinket futást imitálva mozgassuk)
az ablakán bekopog.
(kopogtatunk)
Kérlek, segíts én rajtam,
(kezeinket arcunk egyik, majd másik oldalára tesszük, fejünket kissé megdöntjük)
a vadász a nyomomban.
(kezünkkel puskalövést mímelünk)
Gyere, nyuszi, sose félj,
(hívogató mozdulatokat teszünk)
megleszünk mi kettecskén!
(megölelgetjük, megszeretgetjük gyermekünket)

---

Esik eső ja-ja-jaj (mondóka)

Esik eső ja-ja-jaj,
(ritmusra helyben járunk)
mindjárt itt a zivatar.
(ritmusra helyben járunk )
Tüzes villám cikázik,
(ritmusra helyben járunk, közben ököllel ütögetjük a levegőt)
aki nem fut, megázik.
(körbe-körbe futunk)

---

Esik az eső (mondóka)

Esik az eső,
(mozgassuk ujjainkat, mintha esne az eső)
Hajlik a vessző,
(magasba tartás, törzs döntése jobbra-balra)
Haragszik a katona,
(kemény felület ütögetése)
Mert megázik a lova.
(lovaglás utánzása)
Ne haragudj, katona,
(tenyerek forgatása)
Majd kisüt a napocska,
(karkörzés)
Megszárad a lovacska.
(lovaglás utánzása)

---

Én kis kertet kerteltem (mondóka)

Én kis kertet kerteltem,
(tenyérbe köröket rajzolunk)
bazsarózsát ültettem,
(tenyérbe ujjheggyel bökdösünk)
szél, szél fújdogálja,
(tenyérbe simítanunk)
eső, eső veregeti, huss!
(tenyérbe csapunk)

---

Ég a gyertya, ég (mondóka, ének)

Ég a gyertya, ég,
el ne aludjék.
(mutatóujjunkat felfelé tartjuk)
Míg a gyertya lángot nem vet,
mind leguggoljék.
(leguggolunk)

---

Ez elment vadászni (mondóka)

Ez elment vadászni,
(hüvelykujjat kinyitjuk)
Ez meglátta,
(mutatóujjat kinyitjuk)
Ez meglőtte,
(középső ujjat kinyitjuk)
Ez megsütötte,
(gyűrűs ujjat kinyitjuk)
Ez az ici-pici mind megette.
(kisujjat kinyitjuk)
Megfájdult a hasa tőle!
(pocakot megsimogatjuk)

---

Esik eső (mondóka)

Esik eső, fúj a szél,
(ujjainkat mozgatjuk)
Nyírfa ága összeér.
(karjainkat a fejünk fölé emeljük)
Újra össze, újra szét,
(karjainkat fej fölött összeérintjük, majd kitárjuk)
Rajta, rajta, most elég!
(karjainkat leengedjük törzsünk mellé)

---

Érik a dinnye (mondóka)

Érik a dinnye.
(két kezünkkel gömböt formázunk)
Hajlik a szára.
(kezeinket a magasban lengetjük jobbra-balra)
Bodorodik a levele.
(tenyereink magunk felé néznek, egymás előtt tartva azokat körbe-körbe forgatjuk)
Bújjunk a csalánba.
(kezeinkkel fejünk felett háztetőt formázunk)

---

Ez a malac (mondóka)

Ez a malac piacra ment.
Ez otthon maradt.
Ez kap finom pecsenyét.
Ez nem kap semmit.
Ez a kicsi visít nagyot: Ui-ui, éhes vagyok!

---

Eresz alól fecske fia (ének)

Eresz alól fecske fia idenéz, odanéz,
(jobbra-balra kémlelünk)
Van-e hernyó, hosszú kukac, ízesebb, mint a méz?
(hasunkat simogatjuk)
Csőrét nyitja ám, buzgón, szaporán.
(csipegető mozdulat)
Kis bendőbe mindenféle belefér igazán.
(hasunkra tesszük a kezünket)

---

Fújja szél a fákat (mondóka)

Fújja szél a fákat, letöri az ágat.
(felemeljük a gyermek kezeit és jobbra-balra mozgatjuk)
Reccs!
(leengedjük a gyermek kezeit)

---

Gyülekeznek a felhők (mondóka)

Gyülekeznek a felhők,
(fejünk felett mozgatjuk az ujjainkat)
esik az eső.
(ujjainkkal esőzést imitálunk)
Kopog a jég.
(kopogunk)
Dörög az ég.
(ököllel ütjük a padlót/asztalt)
Villámlik,
(karokat magasba emeljük)
lecsap,
(padlóra/asztalra ütünk tenyérrel)
kisütött a nap.
(karokat magasba emeljük, ujjainkat széttárjuk)

---

Gomba, gomba (mondóka)

Gomba, gomba, gomba,
(öklünket összeütjük)
nincsen semmi gondja,
(kezünket forgatjuk)
ha az eső esik rája,
(ujjainkat mozgatjuk)
nagyra nő a karimája.
(karral körzést végzünk a fejünk felett)
Az esőt csak neveti,
(szánkra mutatunk)
van kalapja, teheti.
(fejünket ütögetjük finoman)

---

Hej, Gyula (mondóka)

Hej, Gyula, Gyula,
(vállak ütögetése)
Szól a duda, duda,
(mellkas ütögetése)
Pest, Buda, Buda,
(pocak ütögetése)
Pattogatott kukorica.
(pattogatott kukorica szórása)

---

Hamm – hamm (mondóka)

(Ütemesen, egyenletesen mondjuk)
Hamm – hamm, nyamm – nyamm.
Hamm – hamm, nyamm – nyamm.
(kezeinket mozgatjuk, mintha “ennének”)
A száron mászunk negyven lábbal.
(ujjainkat mozgatjuk, mintha másznánk felfelé)
Esszük a levelet jó étvággyal.
(kezeinket mozgatjuk, mintha “ennének”)
Anyukánk mondta, ha mindent megeszünk,
(mutatóujjainkat figyelmeztetőleg feltartjuk)
Gyönyörű szárnyú lepkék lehetünk.
(mintha szárnyainkkal repülnénk)

---

Hüvelykujjam korán ébredt (mondóka)

Hüvelykujjam korán ébredt,
(kezek ökölben, a két hüvelykujj kinyitása)
az ajtómon kopogott,
(a hüvelykujjakat a csípőhöz koppintjuk)
a négy testvér mind kiugrott,
(a kéz többi ujját is kinyitjuk)
így köszöntek: – Jó napot!
(az öt ujjat ritmikusan zárjuk-nyitjuk a mondóka ütemére)

---

Hüvelykujjam felébredt (mondóka)

Hüvelykujjam felébredt,
Nyújtózkodott, jó reggelt.
(hüvelykujjainkat kinyitjuk)
Négy kis szomszéd ráfelelt:
Jó reggelt, jó reggelt!
(hüvelykujjunkat és a többi négyet ki-be nyitogatjuk)

---

Ilyen nagy az óriás (ének)

Ilyen nagy az óriás:
nyújtózkodjunk, kispajtás!
(nyújtózzunk)
Ilyen kicsi a törpe:
guggoljunk a földre!
(leguggolunk)

---

Így törik a diót (mondóka)

Így törik a diót, kopp-kopp-kopp.
(ökölbe tett kezünket egymás alá helyezve összeütögetjük)
Így meg a mogyorót, ropp-ropp-ropp.
(ökleinket összeütögetjük)

---

Jár a toronyóra (ének)

A babát a hóna alatt megfogjuk, két lábunk között lógatjuk.
Lassan kezdjük, a végén gyorsan fejezzük be.
Jár a toronyóra bimm-bamm bimm-bamm.
(előre-hátra lóbálja a karjait a teste mellett)
Jár a falióra tikk-takk tikk-takk.
(jobbra-balra törzsdöntés)
A zsebóra így ketyegi: tiki-tiki-taki.
(mutatóujjainkat felfelé tartva jobbra-balra billegetjük)

---

Jár az óra (ének)

Jár az óra tik-tak, halkan jár.
(feltartott mutatóujjainkat jobra-balra mozgatjuk)
Benne egy manócska kalapál.
(összeszorított ökleinket egymás alá tesszük, összeütjük)
De ha áll az óra,
(mutatóujjainkat feltartjuk)
És nem jár.
(kezeinket feltartva jobbra-balra forgatjuk)
Alszik a manócska és nem kalapál.
(fejünket oldalra billentjük, összetett tenyereinket alátesszük, mintha aludnánk)

---

Jancsi bohóc (mondóka)

Jancsi bohóc a nevem.
Cintányér a tenyerem.
(tapsolunk)
Orrom krumpli, szemem szén.
(orrunkra, szemünkre mutatunk)
Szeretném, ha szeretnél.
(átkaroljuk magunkat)

---

Kicsi orr, kicsi száj (mondóka)

Kicsi orr, kicsi száj,
(mutatás orra, szájra)
Keretezi kerek áll,
Kupolája homlok.
(mutatás állra, homlokra)
Piros arc, piros nyár,
(arc simogatása)
Áfonyakék szembogár,
(szem lecsukása)
A pillái lombok.
(a szempilla megcsiklandozása)

---

Lassan forog a kerék (mondóka)

Lassan forog a kerék,
(karok körzése lassan a test előtt)
Mert a vize nem elég.
(karok körzése lassan a test mellett)
Gyorsan forog a kerék,
(karok körzése gyorsan a test előtt)
Mert a vize már elég.
(karok körzése a test mellett)

---

Megfogtam egy magocskát (mondóka)

Megfogtam egy magocskát,
(összecsippentjük egyik kezünk mutatóujját)
Fúrok neki lyukacskát.
(másik kezünk mutatóujjával lyukat fúrunk magunk elé a földre)
beleteszem,
(úgy csinálunk, mintha beletennénk)
betemetem,
(előbb az egyik aztán  a másik kezünkkel betemető mozdulatot végzünk, a „lyuk” felett )
gereblyézem,
(gereblyéző mozdulatokat végzünk)
öntözgetem.
(öntöző mozdulatokat végzünk)
Megsüti a napocska.
(két kezünkkel karikát rajzolunk a levegőbe)
Kibújik,
(a hüvelyujjunk kinyújtjuk az öklünkből felfelé)
nő a szára,
(kinyújtjuk a többi ujjunkat is, majd összezárjuk  a tenyerünket és szétnyitjuk, ahogy egy virág nyílik)
akkor a szél megfújja,
(ráfújunk a képzeletbeli virágra)
elrepül a magocska.
(ujjainkat felfelé mozgatjuk)

---

Malter, tégla (mondóka)

Malter, tégla, malter tégla,
malter, tégla, malter, tégla…
(lefelé fordított tenyereinket váltva egymás fölé tesszük, egyre feljebb)
Építettünk egy nagy-nagy házat.
(kezeinket magasba emeljük)
Ablakot rá, százat.
(kis négyzeteket rajzolunk)
De jött egy nagy szél.
(jobbra-balra dülöngélünk)
És bumm, ledöntötte a házat.
(a padlóra csapunk)

---

Nyuszi fülét hegyezi (mondóka)

Nyuszi fülét hegyezi,
(nyuszifület formázunk a fejünk fölött)
a bajuszát pödöri.
(bajuszpödrés)
Répát eszik, ropp, ropp, ropp,
(mintha kezünkben répa lenne, harapjuk)
nagyot ugrik, hopp, hopp, hopp.
(ugrálunk)

---

Repülnek a madarak (mondóka)

Repülnek a madarak.
(karjainkat lengetjük, mintha repülnénk)
Csattog a szárnyuk.
(ritmikusan tapsolunk)
Madarak voltunk,
(kinyújtjuk karjainkat)
Földre szálltunk.
(előre hajolunk)
Búzaszemet csipegettünk, csip-csip-csip.
(megcsipkedjük a gyermeket)

---

Süss fel nap (mondóka, ének)

Süss fel nap, fényes nap!
(karjainkat magasba emeljük)
Kertek alatt a ludaim megfagynak.
(két karunkat keresztezve a vállainkat megfogjuk)

---

Süti, süti (ének)

Süti, süti pogácsát
Apának, anyának, és az egész családnak
(kezeinkkel golyót gyúrunk)

---

Szita, szita (mondóka)

Szita, szita, sűrű szita, 
ma szitálok, holnap sütök,
neked egy kis cipót sütök.
(kezeinkkel mintha szitálnánk)
Megzsírozom, megvajazom,
(egyik tenyerünkkel a másikat megsimítjuk, és fordítva)
mégis, mégis neked adom!
(mintha adnánk, nyújtanánk valamit)

---

Szántsunk földet (mondóka)

Szántsunk földet,
(széttárt ujjainkkal “gereblyézünk”)
vessünk búzát,
(magot szórunk)
arassuk le,
(kaszavágás)
csépeljük meg,
(csapkodunk)
őröljük meg,
(tekerés)
dagasszuk meg,
(tésztagyúrás)
süssünk cipót,
(kerek forma mutatása)
lepényt, lángost,
(kör rajzolás)
hamm!

---

Töröm töröm a mákot (ének)

Töröm, töröm a mákot, sütök neked kalácsot
Ica-tolla, motolla, neked adom (gyermek neve)
(ökleinket összeütögetjük, a végén “megesszük” a kalácsot)