Testséma másfél-kettő éves korban

A világot a saját testünkön keresztül érzékeljük, minden viszonyításunk kiindulópontja önmagunk. Ahhoz, hogy a térbeli tájékozódás megfelelő legyen, elengedhetetlen saját testünk határainak érzékelése, ismerete. Biztosan te is tapasztaltad már, hogy amikor tested kiterjedése eltér a szokásostól (pl. a várandósság utolsó hónapjaiban a megnőtt pocak vagy egy nagyobb hátizsák viselése esetén), nem mindig könnyű azonnal alkalmazkodni. Előfordulhat, hogy beakad a hátizsák valahova, vagy megszokott mozgásokat nem vagy csak nehezen tudsz elvégezni a pocakodban a babával (tipikus probléma a cipőfűző bekötése). Mégis, normál esetben biztonságosan felméred a tested határaid, tudod, hol kell lehajolnod, hogy ne üsd be a fejed és azt is, hogy milyen szűk az a hely, ahova már nem férsz be. A kisgyermeknek kialakulóban van a testsémája. Előfordul, hogy nekimegy dolgoknak, vagy azt hiszi, befér valahova, ahova nem vagy pont fordítva: nem mer szűkebb helyre bemenni, pedig, könnyedén beférne. Előfordul, hogy a két centis peremen is tolatva jön le, mintha a magas ágyról kellene lemásznia. Azt sem tudja még biztosan, hogy mit ér fel. Előfordul, hogy olyan tárgyért nyúl, hogy elérje, ami nagyon távol van tőle, vagy éppen mutat egy olyan dologra, hogy vedd le neki, amit egyébként kis nyújtózással elérne.

A testrészek ismerete, az egyensúlyozó feladatok, az irányok tanulása mind-mind fontos eleme a testsémának. Az elbújós, átbújós, átmászós, felmászós játékok, a játszótéri elemek, mászókák, kisházak is segítik a testséma fejlődését, a határok érzékelését.

A nem megfelelő testérzékelés következménye, hogy a gyermek folyton nekimegy a tárgyaknak, nem kerüli ki őket, elbotlik, esetlen túl óvatos, nem meri a játszótéri elemeket használni, nem mer mozogni, mert bizonytalan. Ezeket 3-4 éves korban érdemes már figyelni. Ha gyakorlással sem javul a helyzet, lehet, hogy érzékszervi probléma áll a háttérben (látás, egyensúlyi központ).