Szociális fejlesztés másfél-kettő éves korban
Szocializáció és szociális fejlesztés másfél-kettő éves korban. Olvasd el, mit érdemes tudnod a 1,5-2 éves gyermek szociális képességeiről, viselkedéséről. Miről beszélj vele, mielőtt közösségbe mentek? Miket játsszatok, hogy segítsd gyermeked szocializációját? Cikkünkből kiderül!
Bizonyára találkozott már a gyermeked más gyerekekkel, akár valamilyen programon, akár játszótéren. Ahol több ember van együtt, ott mindig alkalmazkodni kell, ez pedig még a felnőtteknek sem megy mindig könnyen. Idejében el kell kezdeni szoktatni a kicsit a közösséghez. Ez nem csak a pedagógusoknak lesz hasznos, hanem a gyermek is könnyebben veszi az óvodába szoktatást. Az a gyermek, aki jobban kiismeri magát közösségben, várhatóan jobban alkalmazkodik az intézményi rendszerhez, sőt, jobban is érzi majd magát. Az ismeretlen mindig bizonytalanságot, félelmet, szorongást szül. A cél tehát minél több ismeretet, információt gyűjteni a szociális létről, a gyermekközösség működéséről.
Szociális fejlesztés másfél-kettő éves korban
Természetesen nem arra kell gondolnod, hogy kiselőadást kell tartanod a szociális normákról és a közösségi szabályoktól, esetleg a farkastörvényekről a gyermekednek. Viszont sokat tehetsz azért, hogy ne váljon bántalmazóvá vagy bántalmazottá, hogy tudjon kapcsolatokat kiépíteni, és agresszió nélkül megvédeni magát adott helyzetekben. Ha megismeri a többi gyerek működésmódját, magabiztosabban tud mozogni társas közegben.
Amikor közösségbe mentek, először igyekezz neki minél több dolgot az értésére adni, szűkszavúan, lényegre törően. Ki, mit, miért csinál. A cél, hogy ezt megértse, hogy ne ijedjen meg a többi gyerek viselkedésétől, esetleges váratlan megnyilvánulásaitól. Mindig lesz körülötte bátrabb és visszahúzódóbb, megértőbb és önzőbb, agresszívebb és félénkebb gyermek. A szélsőségekhez a legnehezebb alkalmazkodni, a kiszámíthatatlan viselkedés pedig egy felnőttben is félelmet okoz, ez tehát nehéz feladat.
Nem javasolt azonban negatívan minősíteni a másik gyermeket vagy a szüleit. Amikor valaki önző módon viselkedik, nem szükséges azt hangsúlyoznod, hogy a másik gyerek önző, undok, irigy stb. Még ha igaz is lenne, nem segítesz ezzel a gyermeknek, mellesleg könnyen meglehet, hogy a másiknak épp rossz napja van, és másnap szépen viselkedne, de te már megbélyegezted. Nem mellesleg előfordulhat, hogy ő lesz az egyetlen, aki ott lesz a játszótéren másnap, és kénytelen lesz a gyermeked vele játszani, vagy egy csoportba kerülnek az oviban és minden nap találkozni fognak. Hogy fog viszonyulni hozzá a gyermeked? Ad-e neki majd esélyt arra, hogy megváltozzon? Utolsó sorban pedig bármikor előfordulhat, hogy épp a te gyereked viselkedik csúnyán (hisztisen vagy irigyen), mert épp fáradt vagy nincs jó napja. Te sem éreznéd magad jól, ha kinéznék vagy megbélyegeznék a gyermekedet.
Játékos nevelés és szociális fejlesztés másfél-kettő éves korban
Több olyan gyermeket is ismerek, aki 2-3 évesen végig üvöltötte a játszóterezést, földhöz csapta magát, hisztizett, dobálózott, aztán 5-6 éves korára egy jólnevelt, kedves gyermek lett belőle. Persze a fordítottja is előfordult már. A gyermekek személyisége gyorsan változik, főleg ezért sem érdemes minősíteni. Egyik óvodás csoporttársam például állandóan a fürdőben kötött ki, mert az óvónők csak fejmosással tudták kizökkenteni az egész napos hisztiből. Aztán 6 év kihagyás után osztálytársak lettünk a gimnáziumban. Az egyik legjobb tanuló és élsportoló vált belőle, nem mellesleg az osztályközösség kedvelt tagja lett.
A gyakorlatban tehát add értésére a gyermekednek, hogy mi miért történik. 1,5-2 éves korban jellemző, hogy a homokozóba érve lerombolja azt, amit a másik gyermek épített. Nem érti még, mi a gond ezzel (pár év múlva persze megérti, amikor a kicsik lerombolják az ő építményeit), te pedig látszólag hiába magyarázod, hogy a másik gyerek szomorú lesz, mert ő építette, a tiéd ellenállhatatlan vágyat érez arra, hogy odamenjen és lerombolja az építményt. Ezen kívül is van néhány dolog, amit majd később fog megérteni, de mégis fontos, hogy már most kezdd el neki mondani, miért nem csinálunk ilyet, még ha hiábavalónak is tűnik. Építhetsz neki olyat, amit lerombolhat, esetleg megkérdezheted a nagyobb gyereket, amikor már látod, hogy nem érdekli az építménye, hogy nem gond-e, ha a tiéd lerombolja.
Igyekezz konstruktív megoldásokat kínálni a szociális problémákra. Fontos, ahogy reagálsz, hiszen ebből tanul. Ha elveszik tőle a játékot, te pedig hagyod, eltanulja ezt a viselkedést, nem fog kiállni magáért. Viszont azt is eltanulja, ha ráförmedsz a másik gyerekre, hogy mit képzel, hogy elveszi a játékotokat. Ha visszakéred, kínálj helyette más játékot illetve közöld vele kedvesen, hogy kérje el, ha szeretné. Lehet, hogy a gyerekednek nem is lenne probléma, hogy elveszik a játékát, már egyébként is szemezett egy másikkal. Ilyenkor nem kell feltétlenül erőltetned, hogy adja vissza, mert neked lesz kellemetlen, hogy visszaköveteled a játékot, a másik visszaadja, aztán a gyereked meg eldobja mert nem is kell neki. Nehéz ezekre a helyzetekre ráérezni, nem baj, ha nem sikerül.
Szociális fejlődést segítő játékok
Ne felejtsd el, mindent tőled tanul a gyermeked ebben a korban, a szociális viselkedésedet is. Ha azt látja, hogy vezetés közben kiabálsz az autóban, minősíted a többi közlekedőt, ne lepődj meg, ha ugyanezt látod tőle is, viszont ő nem csak másokkal, hanem veled is így fog bánni. Ha te előzékeny és udvarias vagy, ő is az lesz, remélhetőleg. Te vagy az elsődleges viselkedésminta a számára, és sose feledd, amikor azt hiszed, nem figyel, ő akkor is lát és hall téged. Alább egy olyan további tippet találsz, mellyel egyszerűen, játékosan tehetsz sokat gyermeked szociális fejlesztéséért.
Hírlevél feliratkozás
Iratkozz fel hírlevelünkre, hogy mindig értesülj legfrissebb híreinkről, cikkeinkről! Informatív, hasznos tippek és tanácsok, játékötletek egyenesen az e-mail fiókodba!