Mi történik? Segítsd gyermeked, hogy elmondhassa…

A gyermek még nem mindig tudja elmondani, mit érez, főleg, hogy miért, te mégis legtöbbször felismerheted a reakcióit. Szülőként valószínűleg már elég jól ismered a kicsit ahhoz, hogy tudd, miért érzi magát úgy, ahogy. Nyilván az orvosi rendelőben azért ellenálló vagy sír, mert attól fél, hogy megvizsgálják, oltást kap, ami pedig bizony kellemetlen, fájdalmas élmény. Amikor tudod, hogy mit érez a kicsi, magyarázd el neki, mi történik. Pl. “Igen, tudom, hogy fáradt vagy, ezért vagy nyűgös.” Segíts neki kifejezni, amikor fáradt. Például összetett tenyeretekre hajtsátok a fejeteket, ezzel jelezve, hogy pihenésre van szükség.

 A legtöbb gyermek már ki tudja fejezni azt, hogy éhes. Van, aki mondja, hogy “Nyamm-nyamm”, van, aki elindul a konyhába, ezzel jelzi, hogy enni szeretne. “Enni szeretnél?” “Éhes vagy?” “Adok neked enni.” – ezek a mondatok tudatják vele, hogy te megértetted, mi a baja, és azon vagy, hogy megoldódjon a problémája. Vannak azonban sokkal összetettebb helyzetek is. Elképzelhető, hogy elkezd félni a kutyáktól, mert egyszer hirtelen megugatta egy kutya. Ahányszor kutyát lát, megijed tőlük, ezért sírni kezd vagy kéri, hogy vedd fel. Ha felismered, mi a baja, próbáld meg elmagyarázni neki, hogy tudod, hogy a múltkor nagyon hangos volt az a kutya. Ez a kutya itt nagyon aranyos, barátságos. Vagy elmondod neki, hogy a kutyus csak köszönni akart neki, mert nagyon örült, ezért ugatott. Köszönjön ő is a kutyának. A kutyáknak egyébként is az a dolguk, hogy ugassanak, máshogy nem tudnak beszélni, csak ugatással tudják elmondani, hogy éhesek, szomjasak stb.

Nem kell semmit erőltetni, maradjatok biztos távolságban, ne erősködj, hogy közelebb menjen (főleg emiatt ne vegyetek kutyát :)), idővel megérik a dologra, feldolgozza a félelmet, megtanul együtt élni az ilyen kellemetlen zajokkal. Számos hasonló helyzet van, amikor megelőzhető a sírás, az ijedtség. A “Mi történik?” játék segítségével felkészítheted a gyermeket előre (“A következő kerítés mögött lakik egy kutya. Szeretnéd, hogy felvegyelek?”),  megkímélve őt a hirtelen jött, váratlan félelmet, szorongást okozó helyzetektől (“Úgy hallom, épp most jön felfelé a szomszéd néni. Gyere, felveszlek, köszönjünk neki.”)