Hallás másfél-kettő éves korban

A legfontosabb most is az élményhez juttatás. Számtalan lehetőség áll előttetek, ehhez néhány játékos példa a teljesség igénye nélkül:

• Menjetek kirándulni, hallgassátok az erdő hangjait, a csendet, a fák susogását, az állatok matatását, hangjait.
• Állatkertben, állatsimogatóban is mindenféle állathangot hallhattok.
• Vasútállomás közelében hallgathatjátok a vonatok hangját, építkezés mellett elhaladva megállhattok egy pillanatra a munkagépek zaját megfigyelni.
• Templom közelében a harangzúgás, kórház mellett a szirénázás, mentőhelikopter hangja is különleges.
• Sétálhattok zeneiskola mellett, a hangszerek kiszűrődő hangját figyelve.
• Felkereshettek babakoncertet is, egyre több nagyvárosban van már hangszersimogató, és kifejezetten kicsiknek létrehozott babaszínház vagy csecsemőszínház. 
• A másik, amivel segítheted a hallás fejlődését, az az, hogy nevén nevezed a beazonosítható hangokat, esetleg utánozzátok azokat. “Hallod? Harangoznak? Bimm-bamm!”. Ezzel különböző kapcsolódási lehetőséget biztosítasz a gyermeknek, hogy azonosítsa a hallott hangokat annak nevével, és azzal, hogy mi a saját utánozó nyelvünkön hogyan fejezzük ki. Tudja, hogy te nem tudsz igazi harangzúgást hallatni, de azt is tudja, hogy amikor te azt mondod, hogy „bimm-bamm”, valójában az igazi harangszót utánozod.
• Régen a rádióban a déli harangszót hallgattuk vasárnaponként gyerekkoromban. Most már az interneten bármikor hallgathatjátok, érdemes ezt a csatornát is kihasználni és élni a lehetőséggel.
• Ez a megoldás akkor is jó, ha igazi állathangot (libagágogás, macska dorombolás, szarvasbőgés), vagy bármilyen más zajt szeretnél a gyermeknek megmutatni.