Bújócskázzunk! Na, hol vagyok? Keress meg!

A 2-2,5 éves gyermek már szereti a megtalálós játékokat. Ha eldugsz egy játékot, örömmel keresi meg. Természetesen látnia kell még amikor eldugod, vagy ha látványos helyre teszed, akkor megtalálja már utasítás alapján is (“Ott találod az asztal alatt”). A bújócskával is kezdhet megismerkedni, bár a szabályokat, a játék lényegét még nem igazán érti. 

Az én kislányom ebben az időszakban úgy bújócskázott, hogy megállt a háló ajtaja előtt és várta, hogy megkeressem. Azzal tettem számára izgalmassá a várakozást, hogy úgy tettem, mintha nem találnám. Hangosan kérdezgettem, miközben fel-alá járkáltam a lakásban: “Na, hol van ez a kislány? A konyhába bújt? Vagy a szobájába? Itt sincs és itt sincs….”. Aztán egyszer csak ránéztem és azt mondtam: “Most megvagy! Megtaláltalak!”. Kitörő örömmel nyugtázta, hogy Anya végre megtalálta. Aztán kezdhettünk elölről. Ez a fajta bújócska felnőttként hamar unalmassá válik, de tarts ki, gyermekednek most pontosan erre van szüksége.

A legkönnyebben úgy tudjátok a “Bújócskázzunk!” játszani, ha van egy másik felnőtt is vagy egy nagyobb testvér, aki segít, ők ketten egy csapat. Te pedig bújj el (ne nagyon), és adj ki valamilyen hangot (“Szia!”, “Itt vagyok!”). A kicsinek a hallását kell használnia, kitalálnia, milyen irányból jött a hang és arra felé indulnia. Amikor pedig ő bújik el, nem sokáig fogja bírni, hogy oda ne fusson hozzád, elő ne jöjjön, vagy ne kiabáljon, hogy “Itt vagyok!”. Ez természetes ebben a korban, a legtöbb kétéves így játssza. A játék a hallás és a mozgás összehangolását fejleszti. A hang forrásának megkeresése pedig a hallási figyelemre van pozitív hatással.