Szem-láb koordináció kettő és fél-három éves korban

A biztonságos és balesetmentes közlekedés egyik feltétele a szem és a láb összehangolt működése. Amellett, hogy a nagymozgások, és ez által a láb mozgásai fontosak, szükség van arra is, hogy a szem által felfogott ingerek vezéreljék a láb mozgását. Az elénk kerülő akadályokon való áthaladás, a különböző szintkülönbségek leküzdése, a hirtelen irányváltások elengedhetetlenek. A látott ingerek által az agy pontosan kiszámolja, merre kell a lábnak elmozdulnia, milyen magasra kell elrugaszkodnia ahhoz, hogy a terepből adódó egyenetlenségeket leküzdjük illetve eljussunk olyan helyre, ahova nem elég a sima járás (mászóka, létra, lépcső). Gondolj csak bele, mi történne, ha pl. a járdán közlekedve nem vennéd észre az útpadkát. Mellé lépsz, elbotlasz benne, lecsúszik róla a lábad, elakad stb. Szerencsére a szervezet gyorsan korrigál, de bizony egy bokaficam vagy húzódás is lehet ilyen apró balesetek következménye. Természetesnek vesszük, és észre sem vesszük, naponta hányszor hoz döntést az agyunk és küldi az utasítást a lábunknak.

Egy kisgyermek életében ez korántsem olyan egyértelmű. Amikor elkezd járni, szülőként óhatatlanul is figyeled a szintkülönbségeket, padkákat, küszöböket, köveket, faágakat és egyéb akadályokat, hogy figyelmeztesd rá a gyermeket vagy egyszerűen csak készen állj, hogy elkapd, ha megbotlik ezekben.

Sok gyakorlás és tapasztalatgyűjtés szükséges ahhoz, hogy a gyermek elsajátítsa ennek tudományát, és stabilan átkeljen az akadályokon, adott esetben kikerülje őket.

A 2,5-3 éves gyermek szereti az ilyen jellegű kihívásokat, élvezi a különböző terepviszonyokat, az akadályokon való átkelést, a felmászást, lemászást mindenféle helyre. Nem véletlen, hiszen ebben a korban hangolódik össze a szem és a láb mozgása.