Kommunikáció kettő és fél-három éves korban

A gyermeked mostanra már lehet, hogy igazi szószátyár, sokszor az az érzésed, be nem áll a szája. Mindent elkezd magyarázni, mindenbe beleszól, mindenről van véleménye. Ha nyitott, bátor egyéniség, akkor már szóba elegyedik a szomszéd nénivel, a tágabb rokonokkal, barátokkal is. Lelkesen gyakorolja, amit tőled tanult, nagyon buzgó: mindenkire ráköszön az utcán, mindegy, hogy ismeri-e vagy sem. Ugyanakkor lehet, hogy visszahúzódóbb, óvatosabb személyiség, aki kevesebbet beszél idegenek előtt, bizalmatlanul méregeti az embereket és inkább nem köszön senkinek. Viszont megfigyel és ragad rá a tudás, a sok információ. Mindegy, melyik kategóriába tartozik, nem baj, ha nem beszél folyamatosan.

Arra figyelj, hogy otthon, amikor biztonságos környezetben érzi magát, akkor mennyit és hogyan beszél. Figyeld meg, használ-e új szavakat, mennyire érthetően beszél. Az biztosan igaz rá, hogy egész mondatokat használ, amikben megjelenik a főnév és az ige. Jelzőket még nem biztos, hogy használ, viszont a toldalékokat már gyakorolja. Használja a következő toldalékokat: -t (almát), -ba/-be, -ban/-ben (dobozba,dobozban), -k (almák), -val/-vel (almával), -ra/-re, -nál/-nél, -hoz/-hez/-höz. Kettőnél több szóból állnak a mondatai, sőt, már összetett, mellérendelt mondatokat is alkot. A személyes névmásokat is érti, használja, bár még sokszor helytelenül (tiem, enyéd). A birtokos szerkezetet érti. A méreteket megjelölő szavakat is megérti.

Cselekvéseket is megnevez, sőt, hamarosan ezek kerülnek túlsúlyba a beszédében. Az igéket is elkezdi ragozni, de még nem mindig használja helyesen.

Megjelenik a kulcsszó stratégia: a szövegből megért néhány szót, ebből kiindulva kitalálja annak többi részét. Akkor is megérti, amit közölni akarnak vele, ha nem ismeri a mondandó összes szavát.