Önállóság egy-másfél éves korban
Olvasd el, hogyan indul el a kisgyermek az önállóság útján. Mi jellemzi az önállóságra irányuló törekvéseit? Mivel segítheted, hogy egyre önállóbb legyen? Cikkünkből kiderül: fókuszban az önállóság egy-másfél éves korban.
Mikortól kezd önállósodni a gyermek?
Körülbelül a gyermek 10 hónapos korától izgalmas változások történnek gyermekünk fejlődésében. A gyerkőcöt továbbra is érdekli minden, szívesen fedezi fel környezetét, őszinte lelkesedéssel és örömmel érdeklődik. Ebben az időszakban előszeretettel próbálgatja mi mire való: evésnél a kanalat nem csak a szájába teszi, püföli vele az asztalt, ledobálja. Az elé rakott pohár vízből nem csak iszik, hanem beleteszi az ételt és bele is mossa a kezeit. Kíváncsiságát igyekszik kielégíteni, erős vágy hajtja, hogy rájöjjön arra, hogy mi hogyan működik és láthassa, hogy mi mit szólunk az egyes cselekedeteihez. Szívesen teszteli tehát a tárgyakat és minket is.
Nem érti még a „szabad”, „nem szabad” közötti különbségeket, de akaratát már próbálgatja és szeretné azt is megmutatni, nekünk, hogy ő bizony már egyedül is képes megoldani dolgokat.
A gyermek ebben az időszakban fedezi fel, hogy ő egy különálló lény, saját akarattal, vágyakkal, aki saját elhatározásából képes arra, hogy változtasson a dolgok menetén (elérje, elvegye, amit szeretne / tiltakozzon, ha valamit nem szeretne). Ezt az új tudást pedig igyekszik folyamatosan gyakorolni és bemutatni nekünk.
Önállóság egy-másfél éves korban. Mire figyelj?
A gyermek önállóságra való törekvéseit érdemes támogatnunk, próbálva megtalálni az arany középutat a túlzott fegyelmezés és a korlátok nélküli szabadság között.
Arra fontos szülőként koncentrálni ebben az időszakban, hogy megtanítsuk a gyermeknek azt, ami a saját biztonságát szolgálja (hogyan másszon le a kanapéról / kerülje a konnektort / ne az úttesten és annak közelében szaladgáljon, etc.).
Gyermekünk sokat tanul reakcióinkból és abból, hogy minket utánoz, így tanításának, önállóságra nevelésének egyik kiváló módja, ha mi magunk mutatjuk meg neki azt, amit tanítani szeretnénk (ha például csokit eszünk ebéd előtt, akkor ne várjuk el a gyermektől, hogy ő egyáltalán ne/vagy majd csak ebéd után egyen a csokiból). Erre szokták azt mondani, hogy a gyermeknevelés valójában önnevelés is, hiszen az általunk mutatott példából (legyen az ösztönös reakció egy adott helyzetben vagy következetes viselkedés) sokkal többet tanul egy gyermek, mint abból, ha századszor is elmondunk valamit (amit valójában mi sem úgy csinálunk).
A szigorúság, különféle tilalmak, büntetések és prédikációk helyett jobb és gyorsabb eredményeket érhetünk el, ha megmutatjuk a gyermeknek, amit szeretnénk tőle. Amikor valamit jól csinált, szót fogadott, odafigyelt arra, amire megkértük, dicsérjük meg nyugodtan.
Mi várható el az egy-másfél éves gyermektől?
Az önállóság terén az 1-1,5 éves gyermektől már több minden elvárható. Bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy minél inkább támogattuk, megadtuk neki a lehetőséget az önállóságra az első életév során, úgy már ebben az időszakban és később is sokkal könnyebb dolgunk lehet.
Amennyiben például a hozzátáplálás során hagytuk, hogy önállóan is gyakorolja az evést és volt módja kézzel és evőeszközzel is próbálgatni a püréket és a darabos falatkákat, úgy 1-1,5 évesen gyermekünk már nagy valószínűséggel ügyesen eszik, csipeget, nyitott arra, hogy a kanál mellett villát is használjon.
Az evés megtanulása sok maszatolással, rendetlenséggel, foltos ruhácskákkal jár, de minél több lehetősége van a gyermeknek az önállós evésre, annál hamarabb tanulja meg mindazt, ami az étkezéshez hozzátartozik.
Adhatunk neki szalvétát, konyharuhát, hogy megtanítsuk, hogyan tudja megtörölni a kezeit és a száját. Megtaníthatjuk a kézmosás fontosságára is (ebéd előtt és ebéd után is). Ezek mellett 1 éves kor után már az ételkészítésbe is bevonhatjuk gyermekünket (engedjük, hogy borsót szemezzen, lencsét „válogasson”, megmossa a gyümölcsöt, kivegye magának a kekszet a dobozból, etc.).
Mozgás, helyváltoztatás és önállóság egy-másfél éves korban
1-1,5 éves kor között a legtöbb gyermek feláll és elkezd járni. A lépegetés, járás mellett időnként még visszatérnek a számukra biztonságosabb mozgásformákhoz (ez általában a mászás). Élvezik az önállóságot, hogy egyre többet és ügyesebben tudnak helyet változtatni.
Ebben is támogassuk a gyermek törekvéseit. Sokszor nagyon fárasztó lesz, mert éppen, amikor leülünk szusszanni egy kicsit a kanapéra, a gyerkőc biztosan akkor fogja odahozni a kis cipőjét, hogy adjuk rá és sétáljunk vele. Ne vegyük el a kedvét azzal, hogy elutasítjuk. Adjuk rá a cipőt és sétáljunk vele a lakásban vagy akár azon kívül is. Ha pedig igényli, hadd foghassa a kezünket is (ez általában a kezdeti, még bizonytalanabb időszakban jellemző).
A lakáson belüli és kinti séták során is nagyon sok olyan dolgot taníthatunk a gyermeknek, ami a biztonságát szolgálja:
Tanítsuk meg, hogy az utcán csak mellettünk, a kezünket fogva sétálhat. Fontos tudnia alapvető szabályokat. Például:
- Az utcasarkon megállunk.
- Az útra nem szaladunk ki.
- Az úton nem szaladunk át.
- Az úton való átkelés előtt szétnézünk és csak akkor indulunk, amikor meggyőződtünk arról, hogy nem jön semmi.
Az önálló játék szintén olyasmi, amivel már néhány hónapos kortól érdemes megismertetni a gyermeket.
Amikor azt látjuk, hogy nyugodtan elbíbelődik, nézelődik. Amikor vizsgálgatja a kezeit vagy az egyik játékát, hagyjuk meg ebben a nyugalomban, csendes szemlélődésben és ne zavarjuk meg. Engedjük, hogy a gyermek felfedezze az önálló játék örömét, lefoglalja magát és saját erőfeszítései által szerezzen újabb tapasztalatokat.
Biztosítsunk számára elegendő és biztonságos mozgásteret – természetesen felügyelettel – a lakás több helyiségében.
Játékok és önállóság egy-másfél éves korban
Az önállóság 1-1,5 éves korban már elérheti akár azt a szintet is, hogy a gyermeket megkérhetjük bizonyos dolgokra („Hozd ide kérlek a poharat!”). Így el lehet kezdeni rászoktatni a játék utáni elpakolásra.
Mutassunk neki példát, segítsünk neki és pakoljunk el együtt az elején. Legyünk konkrétak! Tehát ne azt mondjuk, hogy „Pakold el a játékaidat!”, hanem inkább azt, hogy „Tedd vissza a macit a polcra, kérlek!”. Így ezen a területen is egyre önállóbb lesz majd.
Alább további olyan ötletek, tippek közül válogathatsz, melyekkel egyszerűen, játékosan fejleszthető az önállóság 1-1,5 éves korban.
Hírlevél feliratkozás
Iratkozz fel hírlevelünkre, hogy mindig értesülj legfrissebb híreinkről, cikkeinkről! Informatív, hasznos tippek és tanácsok, játékötletek egyenesen az e-mail fiókodba!