Közlekedés kisgyermekkorban

Gyermekünk szinte még csak most kezdett el járni, egyre ügyesebben, gyorsabban és többet totyog mellettünk. Igényli, hogy sétálhasson, akár úgy is, hogy kezünket már elengedi. 

Ahogy gyakorolja a járást és felfedezi, hogy egyre önállóbb, egyre messzebb tud jutni. A totyogó, járást tanuló vagy esetleg már kismotorral „száguldozó” gyerkőcök még nem figyelnek másokra, csak a saját mozgásukra koncentrálnak, veszélyérzetük még abszolút nincsen, így nem is láthatják viselkedésük esetleges következményeit. Kisebb-nagyobb esések, földre huppanások természetesen várhatóak, ezeket sokszor nem tudjuk kivédeni, megakadályozni, hozzátartoznak a mozgásfejlődéshez és a járás tanulás részei. Azért viszont, hogy a közlekedési baleseteket megelőzzük, fontos, hogy megismertessük gyermekünkkel az „Állj/Megállj!” vezényszavakat, illetve az ő szintjükhöz kapcsolódó közlekedési szabályokat.

Az 1-1,5 éves gyermeknek a kinti séták során érdemes mesélni, megmutatni, hogyan kelünk át az úttesten, hogyan közlekedünk a járdán – fontos, hogy ebben az időszakban még csak a felnőtt kezét fogva közlekedhetnek séta közben. 

Tanítsuk meg a gyermeknek, hogy bizonyos dolgokat nem szabad megtenniük, nem nyúlhatnak be kerítésen, mert lehet, hogy egy harapós kutya lakik a túloldalon; nem simogathatnak meg aranyosnak tűnő, idegenhez tartozó kutyusokat, mert nem tudhatjuk, hogy reagál a jószág a gyermek közeledésére.