Sok olyan mondóka van, ami alapvető fogalmakat tanít és gyakoroltat. Az állatokról, időjárásról, testrészekről, hétköznapi tárgyakról szóló mondókák, énekek a legjobbak. Ha a mondóka, ének együtt jár mutogatással is, sokkal érthetőbbé válnak a gyermek számára a szavak. Pl. ha a napról énekeltek, felteszitek a kezeteket, madárnál, lepkénél úgy tesztek, mintha szárnyatok lenne stb.
Néhány mutogatós ének, mondóka:
Mondókák, énekek a szókincs fejlesztéséhez:
Aki fázik (mondóka)
Aki fázik, vacogjon,
(átkaroljuk magunkat)
fújja körmét, topogjon!
(fújjuk a körmeinket)
Földig érő kucsmába,
(fejünkre mutatunk)
nyakig érő csizmába!
(lábunkra mutatunk)
Dirmeg-dörmög a medve (mondóka)
Dirmeg-dörmög a medve.
(cammogva járunk)
Nincsen neki jó kedve.
(nemlegesen forgatjuk a fejünket)
Alhatnék, mert hideg van.
(fejünket összetett tenyerünkre billentjük)
Jó lesz bent a barlangban.
(tapsolunk)
Egyszer volt egy kemence (mondóka, ének)
Egyszer volt egy kemence,
(karokkal félkört rajzolunk a levegőbe)
Belebújt a kis Bence.
(összetesszük a két tenyerünket és előrenyújtjuk őket)
Kormos volt a kemence,
(a levegőben lebegtetjük az ujjainkat, mintha a korom szállna a levegőben)
Fekete lett kis Bence.
(kétoldalt végigsimítjuk az arcunkat)
Ránézett a mamája, (kikucskálunk)
Nem ismert a fiára.
(jobbra-balra rázzuk a fejünket és a kezünket)
Becsukta a kemencét,
(egyik kezünkkel “becsukjuk” az ajtaját)
Jól megszidta kis Bencét.
(felemelt mutató ujjunkkal dorgáló mozdulatot teszünk)
Ez a kis ház (mondóka)
Ez a kis ház a mi házunk,
(háztetőt formálunk a kezeinkkel)
ebben lakom én is.
(magunkra mutatunk)
Láttam házat szebbet, jobbat,
(kémlelünk jobbra-balra)
ezt szeretem mégis.
(keresztbe tett kezünket mellkasunkra tesszük)
Eresz alól fecske fia (ének)
Eresz alól fecske fia idenéz, odanéz,
(jobbra-balra kémlelünk)
Van-e hernyó, hosszú kukac, ízesebb, mint a méz?
(hasunkat simogatjuk)
Csőrét nyitja ám, buzgón, szaporán.
(csipegető mozdulat)
Kis bendőbe mindenféle belefér igazán.
(hasunkra tesszük a kezünket)
Erdő szélén házikó (mondóka, ének)
Erdő szélén házikó,
(rajzoljunk kezünkkel egy házikót a levegőben)
ablakában nagyapó.
(mintha a távolt kémlelnénk)
Lám egy nyuszi ott robog,
(kezeinket futást imitálva mozgassuk)
az ablakán bekopog.
(kopogtatunk)
Kérlek, segíts én rajtam,
(kezeinket arcunk egyik, majd másik oldalára tesszük, fejünket kissé megdöntjük)
a vadász a nyomomban.
(kezünkkel puskalövést mímelünk)
Gyere, nyuszi, sose félj,
(hívogató mozdulatokat teszünk)
megleszünk mi kettecskén!
(megölelgetjük, megszeretgetjük gyermekünket)
Itt a kezem jobb és bal (mondóka)
Itt a kezem, jobb és bal,
Összeütöm, megszólal.
Itt a kezem, bal és jobb,
Most kell vele tapsolnom.
Itt a lábam, jobb és bal,
Dobbantok is nagy szóval.
Itt a lábam, bal és jobb,
Most kell vele ugrálnom.
Liccs-loccs
Liccs, loccs, liccs, loccs.
Megy a hajó a Dunán,
Rajta ül a kapitány.
Nézi, nézi a vizet, forgatja a kereket.
Megy a hajó a Dunán,
Lemaradt a kapitány.
Kiabál, trombitál,
De a hajó meg nem áll.
Kávé, tea, cukor, tej (mondóka)
Kávé, tea, cukor, tej.
(ujjunkkal megérintjük homlokát, orrát, az orra alatt, állát)
Vajon kié ez a fej?
(körbesimítjuk a fejét)
Van rajta két kajla fül.
(finoman megfogjuk a füleit)
Középen az orra ül.
(orrára mutatunk)
Van egy szája.
(szájára mutatunk)
Van két szeme.
(szemeire mutatunk)
Ez bizony a (gyermek neve) feje.
(körbe simítjuk a fejét)
Ez elment vadászni (mondóka)
Ez elment vadászni,
(hüvelykujjat kinyitjuk)
Ez meglátta,
(mutatóujjat kinyitjuk)
Ez meglőtte,
(középső ujjat kinyitjuk)
Ez megsütötte,
(gyűrűs ujjat kinyitjuk)
Ez az ici-pici mind megette.
(kisujjat kinyitjuk)
Megfájdult a hasa tőle!
(pocakot megsimogatjuk)
Gyülekeznek a felhők (mondóka)
Gyülekeznek a felhők,
(fejünk felett mozgatjuk az ujjainkat)
esik az eső.
(ujjainkkal esőzést imitálunk)
Kopog a jég.
(kopogunk)
Dörög az ég.
(ököllel ütjük a padlót/asztalt)
Villámlik,
(karokat magasba emeljük)
lecsap,
(padlóra/asztalra ütünk tenyérrel)
kisütött a nap.
(karokat magasba emeljük, ujjainkat széttárjuk)
Gomba, gomba (mondóka)
Gomba, gomba, gomba,
(öklünket összeütjük)
nincsen semmi gondja,
(kezünket forgatjuk)
ha az eső esik rája,
(ujjainkat mozgatjuk)
nagyra nő a karimája.
(karral körzést végzünk a fejünk felett)
Az esőt csak neveti,
(szánkra mutatunk)
van kalapja, teheti.
(fejünket ütögetjük finoman)
Hüvelykujjam almafa (mondóka)
Hüvelykujjam almafa,
mutatóujjam megrázta,
középső ujjam összeszedte,
gyűrűsujjam hazavitte,
ez a kicsi mind megette,
megfájdult a hasa tőle.
(ujjakat végig mutatjuk, majd a végén a hasunkon körözünk a kezünkkel)
Nézd meg további játékainkat is!
Hírlevél feliratkozás
Iratkozz fel hírlevelünkre, hogy mindig értesülj legfrissebb híreinkről, cikkeinkről! Informatív, hasznos tippek és tanácsok, játékötletek egyenesen az e-mail fiókodba!