Közlekedés 5-6 éves korban

Az 5-6 éves gyermekek már valószínűleg tisztában vannak alapvető közlekedési szabályokkal (Mikor szabad átkelnünk a zebrán? / Mit jelent a STOP tábla? / Mit csinálunk, amikor nincsen gyalogos lámpa?) és a séta mellett kipróbáltak többféle járgányt (kismotort, rollert, biciklit, utaztak autóval, busszal, vonattal). Ez az az életkor, amikor már igen nagyon szeretnek önállósodni és saját elgondolásuk szerint csinálni a dolgokat. Ez természetesen nem minden esetben jelent problémát, hiszen, ha például arról van szó, hogy sárga vagy kék gyurmából készüljön-e a csiga háza vagy arról, hogy gyalog vagy biciklivel szeretne a játszótérre menni, akkor nyugodtan engedhetünk a gyermeknek teret, hogy maga hozzon döntéseket. A közlekedés viszont egy olyan terület, ahol továbbra is szüksége van a gyermeknek a szülői irányításra, támogatásra, figyelemre.

Az 5-6 éves gyermekek látómezeje és periférikus látása még korlátozott. Jobban érzékelik a tőlük távolodó, mint a feléjük közeledő járműveket. A magasan elhelyezett közlekedési táblák, egyéb jelzések jelentősen kívül esnek az 5-6 éves gyermekek látómezején, amit így sokkal nehezebb észrevenniük. A látásélességük is csak fokozatosan fejlődik és a hangok irányát, valamint a távolságok becslését is nehezen, pontatlanul tudják csak meghatározni. Emiatt bár úgy tűnhet, hogy szabályosan körbenéz a gyermekünk, mielőtt áthalad az úttesten, valójában ösztönösen teszi meg a lépéseket és emiatt könnyen kerülhet balesetveszélyes helyzetekbe. Az 5-6 éves gyermekeket jellemzően az útra való kirohanás vagy takarásból hirtelen felbukkanás miatt érik közúti balesetek. 

A közlekedéshez kapcsolódó tudást, tapasztalatot és magukat a szabályokat is tőlünk tanulják a gyermekek. A mi példánkból kiindulva fognak az utcán közlekedni. A példamutatás és a szabályok követése tehát nagyon fontos feladatunk. Hiszen, ha a gyermek azt látja tőlünk, hogy átrohanunk a piros lámpán, hogy még elérjük a buszt, akkor ne csodálkozzunk majd, amikor ő is ugyanezt fogja tenni.